Sziasztok! Igen újra itt:) Nagyon sajnálom, hogy ennyi időt kihagytam, de nagyon sok dolgom volt..kapcsolat és a szóbelik..Na mindegy, ez nem kifogás..Mostantól hetente lesz új rész, minden szombaton!;) A mostani rész nagyon rövid lett, a következő ígérem jobb és hosszabb lesz!;)) Jó olvasást, és még egyszer Bocsánat Mindenkitől! Puszii: Húsvétinyuszii:))
Ott hevertem
a földön és a maradék energiámmal is arra koncentráltam, hogy megtaláljam
Roset! Az érzések kavarogtak
bennem..
„Nem halhatott meg!..Nem! Nem annyira
bolond, vagy mégis? De nem..mégse! De miért is vagyok ebben olyan biztos? Olyan
embert nem ismerek, aki makacsabb..és amit kigondol azt meg is teszi…”
Ebben a
percben, ajtónyitódást halottam, és szélsebesen rohantam az ajtóhoz..reménykedtem..de
csak Rose szülei voltak…
- Szia
Stefani, te? – kérdezte Rose anyukája.
- Cs-csókolom..
– mondtam elcsukló hangon.
- Mi a baj
Stefani? – kérdezte Mr. Simpson.
- Rose
eltűnt..Este buliban voltunk, ahová várta a barátját, Josht, de nem jött el.
Majd valószínűleg látott egy képet amin Josh és egy másik csaj van.. – mondtam és
mire a végére értem kicsordult egy könnycsepp a szememből.
- Uram isten!!
Meg kell találnunk! – kiáltotta Rose mamája.
- Mit tudsz
róla mit tehetett magával? – kérdezték és rám meresztették a szemüket.
- Begyógyszerezte
magát.. – mondtam bőgve.
Amint ezt
kimondtam, mind a ketten elindultak megkeresni Roset, nekem pedig azt mondták
telefonáljak körbe, hogy nem-e látta valaki. Először Jessicát hívtam.
- Szia
Jess..Stef vagyok.. – mondtam könnyek között.
- Szia Stef,
mi történt? – kérdezte ijedten Jess.
- Rose eltűnt,
és előtte begyógyszerezte magát. – mondtam és megakadt az utolsó szó a
torkomban.
- Te jó ég..de
miért tette ezt? – kérdezte Jess elcsukló hangon.
- Mert Josh
megcsalta..apropó hívd már fel helyettem Josht. Nekem nincs energiám most
hozzá.
- Persze, hogy
felhívom, meg jól ki is osztom! Ne aggódj, meg fogjuk találni! – nyugtatgatott Jess.
- Remélem,
majd még jelentkezem, szia – tettem még hozzá, majd elköszöntem.
„Nem hiszem el, hogy Josh megcsalta
Roset. Egyszerűen képtelenség felfogni. Egy álompár voltak..” – a gondolatok kavarogtak a
fejemben.. „Hova mehetett?..”
Ebben a
pillanatban beugrott az öreg sikátor a cukrászda és a kisbolt sarkánál.
"ROSE MINDIG ODAMEGY, HA
SZOMORÚ!"
Szaladtam,
ahogy csak a lábam bírta. Egyetlen ember volt a fejemben..Rose. Mindenáron meg
kell mentenem, nem követheti ezt el!
10 percen
belül ott volta, mikor odaértem azonnal megláttam ájultan feküdni Roset.
Megnéztem a pulzusát, alig hogy, de még volt! Azonnal hívtam a mentőket.
Elhadartam a címet és a helyzet súlyosságát.
5 percen belül ott is voltak,
mikor odaértek, azonnal hívtam Rose szüleit. Nekik is elhabogtam, hogy melyik
kórházba viszik Roset. Azt mondták mire mi odaérünk ők is oda fognak érni.
*a kórházban*
Halk merengésünkből
az ébresztett fel, mikor megláttunk egy orvost, aki épp Rose szobájából lépett
ki. Rögtön megrohamoztuk a kérdéseinkkel, de ő megnyugtatott, és megdicsért engem,
mert ha pár perccel később találnak rá, akkor nem éli túl. Így is szenvedett
károkat az agya. Valószínűleg nem fog emlékezni egy pár dologra. Mikor ezt
kimondta elsápadva néztünk egymásra. De az orvos megint csak annyit mondott,
hogy nem kell aggódni, nem olyan súlyos a helyzet, mint amilyennek látszik, és
ha nem emlékezne valamire, amikor felébred, az is csak átmeneti lesz.
Aztán egy
ismerős arc jelent meg az ajtóban…
