~5. Fejezet : A buli~

Sziasztok Nyusziik:) Itt van az 5. rész! Nagyon örülök neki, hogy a 4. fejezethez már 3 komi jött! Nagyon szeretem ezt a blogot írni, és szeretem, ha ezt díjazzátok. Ja, és bocsánat azért amiért, csak most hozok új részt, de most fogok felvételizni szombaton, szóval szurkoljatok!;) 

Jó olvasást!!

 Puszii : Húsvétinyuszii:))

*2 nappal később*

Ma végre találkozok Steffel. Jó csak 1 napja nem találkoztunk, de a legjobb barátnőknél ez olyan, mintha egy év lenne. Volt mit megbeszélnünk.

-          Szia Rose! – szólt Stef, majd megölelt.

-          Szia Stef! Hogy vagy?

-          Hát..unalmasan. És te? – kérdezte kíváncsian.

-          Nagyon jól. – mondtam és vigyorogtam.

-          Mi történt, hogy ennyire kivirágoztál? – kérdezte, és rám mosolygott.

-          Hát, majd elmondom. Ez nagyon hosszú. – ránéztem és elpirultam.

-          Oké, akkor most beszéljük meg a Szilvesztert. – mondta Stef.

-          Okés, benne vagyok. Már nagyon ki kéne engedni a gőzt. A kórházzal tele van a szütyőm. – mondtam és elnevettem magam.

-          Mi lenne ha.. – még nem is mondott semmit sem, de én már tudtam mit akar és a szavába vágtam.

-          Ha Chrisékkel buliznánk? – kérdeztem egyhangúan.

-          Honnan tudtad? – kérdezte.

-          Stef, túlságosan is ismerlek. – ránéztem és mosolyogtam.

-          És mi lenne, ha mindenki ott lenne? – kérdezte Stef.

-          Ott lesz. Ne aggódj. – válaszoltam.

Otthon felléptem Facebookra és keresgéltem az ismerőseim között. Csináltam egy csoportot aminek a szlogenje az volt hogy :

„Aki nem talált még elfoglaltságot Szilveszterre, az jöjjön hozzánk!”

Ebbe a csoportba kb. 100 embert vettem be. Szerencsére 30-an visszajeleztek, hogy jönnek. Nagyon örültem, mert Josh neve is a 30 között volt.  Szóval, mindenki ott lesz, aki számít.

*Szilveszter*

Este fél 10 van. Már majdnem mindenki megérkezett, kivéve Josh. Stef és én leültünk a kanapéra, és elkezdtünk beszélgetni. Sokan voltak, tényleg sokan. Barátok, és a barátok barátai. De sajnos ez nem tudott nyugtatni, hisz Ő nem volt itt. Biztos vagyok benne, hogy már nem is jön.

A gondolatom igaz volt. 12 óra volt és ő még sehol. Tehát beszéltem Steffel.

-          Szia! Ugye nem baj, ha most hazamegyek? – kérdeztem tőle, enyhén könnyes szemekkel.

-          Szia. Persze, hogy nem. De baj van? – kérdezte tőlem és megfogta a vállam.

-          Nem fontos.. – válaszoltam és egy öleléssel búcsúztam tőle.

Azzal a lökettel hipp-hopp kifordultam a házból, és mivel nem laktunk messze egymástól, már otthon is voltam. A szívem ezer darabra tört, mikor felléptem a Facebookra és ocsmány dolgokat láttam.

Joshról olyanokat írtak, hogy :

„Újjabb lányt tepert le a szívtipró, az újév tiszteletére. ”

Nem hittem a szememnek. Nem tudtam elképzelni azt, hogy megcsal. Hisz ott volt mellettem, mindig!

Gyorsan letekertem és megnézted a hozzászólásokat, amikben ilyenek álltak:

„Ki ez a csaj?”

„Azt hallottam Sandrának hívják.”

Hát nekem sem kellett több, hogy ne szóljak bele.

„Josh, hanyadik csajt hülyíted? Óriásit csalódtam benned! És én még azt hittem szeretsz, de csalódnom kellett benned..Utállak Josh Cempt!!! ”

Elküldtem a hozzászólást, majd elkezdtem bőgni. Anyuék nem voltak otthon, mert ők is elmentek bulizni. Nem akartam mást, csak meghalni. Bevettem a gyógyszereket, majd írtam egy búcsúlevelet, amit Stefnek és Jessicának címeztem.

„Sziasztok Csajok! Lehet, hogy mikor ezt olvassátok, én már nem vagyok. De ezeket az érzéseket még utoljára meg kell osztanom veletek!

Kedves Stef! Nagyon fogsz hiányozni, de légy nagyon erős, és szerezd meg Christ! Hajrá kislány! Remélem, hogy ő ott lesz, mikor én nem lehetek, és ő fog megvédeni minden rossztól, amiktől, én már csak fentről ítélkezhetek! De jól jegyezd meg, én mindig itt leszek veled! Soha nem veszem le rólad a szememet!

Kedves Jessica! Nyuszikáám, te is nagyon fogsz nekem hiányozni!  Neked ott van Bob, aki majd remélem vigyáz rád! Légy jó kislány, és vigyázz magadra!

Legyetek boldogak, úgy ahogy nekem sosem sikerült! Imádlak Titeket! Örök puszi : Rose.. ”

Amint ezt megírtam, a szemeim egyre nehezebbek lettek és nem bírtak nyitva maradni. Eljött az én időm. El kell mennem, azért, hogy Josh örökre boldog legyen, és ne legyen lelkiismeret furdalása. Persze mindenki hiányozni fog, de még mennyire. Sötétül minden

..Isten veled Világ!

*Stef szemszöge*

Miután Rose elment, semmi értelme nem lett a bulinak, így hát elküldtem mindenkit. Felhívtam Roset, hogy mi volt a gond ami miatt hazament. Hívtam egy milliószor, de nem vette fel. Így hát felléptem Facebookra, mert jellemző rá, hogy eldugja lenémítva a telefonját, miközben chatel. De engem is meglepett, az ami fogadott. Josh és egy ismeretlen lány csókcsatázik egy ágyban. Hirtelen nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mi van Rosessal. De már ő is látta. És az a hozzászólás. Úristen. Át kell mennem megnézni, hogy jól van-e.

*10 perccel később Roseéknál*

Kopogok, de senki sehol, és az ajtó tárva nyitva. Most meg mit csinált az az idióta? Mindenre képes. Ettől félek én is, mert az a „minden” nem nagyon tetszik nekem.

Felszaladtam a szobájába és megláttam a levelet és a gyógyszereket a földön. Hirtelen, ahogy a levelet olvastam, elkábultam és a földön kötöttem ki. Millió kérdés felmerült bennem. Hol van? Mit csinált? Mi ez a levél? És mi az oka? Meghalt? Ugye nem? A szívemet száz tűvel szurkálták, mert mindig én voltam depis, és nem ő. De ezek szerint csak nagyon jó titkolta. Ennyire lehettem jó barátnő, hogy még ezt sem tudtam. A saját magam kérdései engem őröltek belülről, és azt hittem meghalok.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy süt a nap. Elaludtam volna? Habár nem tagadom volt bennem egy fél üveg tömör Jagermeister. De a fejfájástól gyötörve is tudtam, hogy nincs meg a legjobb barátnőm, és azt is, hogy talán a legrosszabbra kellene gondolnom. De én nem akarok. Elkezdtek potyogni a könnyeim, és összetörve omlottam a padlóra..